1. Humán leukocita antigén (HLA) rendszer

A humán leukocita antigén (HLA) rendszer, más néven a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC), az ember 6. kromoszómáján található gének komplexe, amely az immunrendszer szabályozásáért felelős sejtfelszíni fehérjéket kódolja. A HLA-rendszer a szervezet betegségekkel szembeni védekezésének kulcsfontosságú része, mivel segít megkülönböztetni a saját és a nem saját sejteket. A HLA-gének mutációit különböző autoimmun betegségekkel, többek között az 1-es típusú cukorbetegséggel és a cöliákiával hozták összefüggésbe. A HLA-génkomplex felelős a szervátültetések kilökődéséért is, így a HLA-típusmeghatározás a transzplantáció alapvető eszköze.

Általában a HLA-rendszert két osztályra osztják: HLA I. osztály (HLA -A, -B-, -C) és II. osztály (HLA-DR, -DP, -DQ). A HLA glikoproteinek döntően hozzájárulnak az idegen antigénekkel (fertőzésekkel) szembeni védekezéshez és szabályozzák az adott egyén immunológiai identitását. Valójában ez az a genetikai rendszer, amelyről Paul Ehrlich már a 20. század elején azt állította, hogy felelős az "én" és a "nem-én" közötti különbségtételért, vagy más szóval a tolerancia (a saját szövetekkel/szervekkel szemben) és az aktív immunvédelem (az idegen betolakodókkal szemben) között. Ma már tudjuk, hogy a HLA-antigének irányítják a B- és T-limfociták kifinomult kölcsönhatását az úgynevezett szerzett immunrendszer specifikus védekezése során.

HLA-típusú rákos sejtek

A CLS célja, hogy az orvosi és immunológiai kutatószervezetek rendelkezésére bocsássa a különböző HLA-haplotípusokat, amelyek az egyén egyedi HLA-komplexumát képviselik. Ezt B-LCL-ek és különböző humán tumorsejtvonalak gyűjtésével és nagy felbontású NGS HLA tipizálással érik el.

Gyűjteményünk a különböző szervekből származó, kiváló minőségű HLA-típusú rákos sejtek széles skáláját tartalmazza, amelyek felhasználhatók a potenciális terápiák tesztelésére és a keresztreakciók kimutatására. A több mint 200 HLA-típusú sejtvonallal, amelyek könnyen elérhetők, értékes időt takaríthat meg, mivel nem szükséges a sejtek HLA-típusosítása.

HLA-adataink eléréséhez kattintson a HLA-adatok gombra

Navigáljon a kívánt szakaszhoz További olvasmányok és mélyebb elmélyülés a témában

1. Humán leukocita antigén (HLA) rendszer
2. HLA-génkomplexum
3. HLA I. osztályú molekulák
4. HLA II. osztályú molekulák
5. HLA III. osztályú molekulák
6. HLA és autoimmun betegségek
7. HLA tipizálás
8. Következtetés

2. HLA-génkomplexum

2.1. Elhelyezkedés és szerkezet

A HLA-génkomplex a 6. kromoszóma rövid karján, a 21,3. pozícióban található, és egy 3 Mbp hosszúságú szakaszon helyezkedik el. A komplex olyan géneket tartalmaz, amelyek különböző sejtfelszíni fehérjéket kódolnak, beleértve a HLA I. és II. osztályú molekulákat és a komplementrendszer komponenseit. A HLA-rendszer erősen polimorf, minden egyes HLA-génhez számos allél tartozik, ami lehetővé teszi az antigénprezentációk változatos skáláját.

2.2. Polimorfizmus

A HLA-gének erősen polimorfak, ami azt jelenti, hogy sok alléllal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az adaptív immunrendszer finomhangolását. Ez a sokféleség alapvető fontosságú a betegség elleni védekezés szempontjából, mivel rendkívül kicsi az esélye annak, hogy két, egymással nem rokon egyének minden lókuszon azonos HLA-molekulákkal rendelkezzenek. A polimorfizmus a szervátültetésben is kulcsfontosságú tényező, mivel a donorok és a recipiensek HLA-típusok szerinti egyezése döntő fontosságú a transzplantáció kilökődésének megelőzése szempontjából.

2.3. Kapcsolat az MHC-vel

A HLA-rendszert a számos állatban megtalálható fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) emberi változatának is nevezik. Az MHC-gének részt vesznek az immunválaszban, és a HLA-rendszer kódolja az emberi MHC-molekulákat. A HLA-rendszer olyan géneket tartalmaz, amelyek mind az I., mind a II. osztályú HLA-molekulákat kódolják, amelyek peptideket mutatnak be a sejten belülről és kívülről.

3. HLA I. osztályú molekulák

3.1. Funkció

A HLA I. osztályú molekulák három HLA-génből állnak: HLA-A, HLA-B és HLA-C. Ezek a molekulák peptideket mutatnak be a sejt belsejében, lehetővé téve az immunrendszer számára a fertőzött vagy kóros sejtek azonosítását és elpusztítását. A HLA I. osztályú molekulák kritikus szerepet játszanak a sejtközvetített immunitásban, amelynek során a T-sejtek felismerik és elpusztítják a kóros vagy fertőzött sejteket.

3.2. Peptidprezentáció

A HLA I. osztályú molekulák olyan peptideket mutatnak be, amelyek a proteaszómákban lebontott fehérjékből keletkeznek. A keletkező peptidek jellemzően kis polimerek, körülbelül 8-10 aminosav hosszúságúak, bár a legújabb kutatások kimutatták, hogy az MHC I molekulákon hosszabb peptidek (11-14 aminosav) is prezentálhatók. Az MHC I. osztályú molekulák által bemutatott idegen antigének vonzzák a T-limfocitákat, az úgynevezett ölő T-sejteket, amelyek elpusztítják a sejteket.

3.3. Szerep az immunrendszerben

A HLA I. osztályú molekulák kritikus szerepet játszanak az immunrendszerben a fertőzött vagy kóros sejtek azonosítása és elpusztítása révén. Amikor például egy sejt vírussal fertőződik, a HLA I. osztályú molekulák a vírus töredékeit a sejt felszínére juttatják, lehetővé téve a gyilkos T-sejtek számára, hogy felismerjék és elpusztítsák a fertőzött sejtet. Ez a folyamat létfontosságú a szervezet fertőző betegségekkel szembeni védekezésében.

3.4. A gyilkos T-sejtek

A gyilkos T-sejtek, más néven CD8-pozitív vagy citotoxikus T-sejtek olyan T-limfociták, amelyek felismerik és elpusztítják az idegen antigéneket megjelenítő sejteket. Ezek a sejtek kritikus szerepet játszanak a sejtközvetített immunitásban, és létfontosságúak a szervezet fertőző betegségekkel szembeni védekezésében. A HLA I. osztályú molekulák döntő szerepet játszanak a gyilkos T-sejtek aktiválásában és a fertőzött vagy kóros sejtek elpusztítására irányításában.

4. HLA II. osztályú molekulák

4.1. Funkció

A HLA II. osztályú molekulák a HLA gének egy csoportját alkotják, amelyek a sejten kívülről származó peptideket mutatnak be, lehetővé téve az immunrendszer számára az extracelluláris kórokozók felismerését és elpusztítását. A HLA II. osztályú molekulák felelősek a T-helper sejtek szaporodásának serkentéséért, amelyek viszont a B-sejtek antitesttermelését serkentik.

4.2. Peptidprezentáció

A HLA II. osztályú molekulák a sejten kívüli antigéneket mutatják be a T-limfocitáknak. Ezek az antigének serkentik a T-helper sejtek szaporodását, amelyek aztán serkentik az antitesteket termelő B-sejteket, hogy antitesteket termeljenek az adott specifikus antigénnel szemben. A szabályozó T-sejtek elnyomják a saját antigéneket.

4.3. Szerep az immunrendszerben

A HLA II. osztályú molekulák kritikus szerepet játszanak az immunrendszerben az extracelluláris kórokozók azonosítása és elpusztítása révén. Azáltal, hogy a HLA II. osztályú molekulák antigéneket mutatnak be a T-helper sejteknek, a B-sejtek antitestek termelését serkentik, amelyek képesek felismerni és elpusztítani az extracelluláris kórokozókat. Ez a folyamat létfontosságú a szervezet fertőző betegségekkel szembeni védekezésében.

4.4. T-segítő sejtek

A CD4-pozitív T-sejteknek nevezett T-helper sejtek olyan T-limfociták, amelyek felismerik a HLA II. osztályú molekulák által prezentált antigéneket. Ezek a sejtek döntő fontosságúak a B-sejtek antitesttermelésének serkentésében, amelyek képesek azonosítani és elpusztítani az extracelluláris kórokozókat. A HLA II. osztályú molekulák döntő szerepet játszanak a T-helper sejtek aktiválásában és antitestek termelésére való irányításában.

5. HLA III. osztályú molekulák

5.1. Funkció

A HLA III. osztályú molekulák a HLA gének egy csoportját alkotják, amelyek a komplementrendszer komponenseit kódolják, az immunrendszer azon részét, amely segít elpusztítani az idegen behatolókat. A komplementrendszer fehérjék egy csoportjából áll, amelyek együttesen működnek a baktériumok és vírusok elpusztításában, egy membrántámadó komplexet alkotva, amely átszúrja a behatoló mikroba sejtmembránját.

5.2. Szerepe a betegség elleni védekezésben

A HLA III. osztályú molekulák alapvető fontosságúak a betegség elleni védekezésben, mivel kritikus szerepet játszanak a komplementrendszer aktiválásában. A komplementrendszer szerves része a szervezet fertőző betegségekkel szembeni védelmének, és elpusztítja a baktériumokat és vírusokat. A HLA III. osztályú molekulák felelősek a komplementrendszert alkotó fehérjék kódolásáért, és így elengedhetetlenek a megfelelő működéshez.

5.3. Kapcsolat a szervátültetés kilökődésével

A HLA III. osztályú molekulák a szervátültetés kilökődésében is részt vesznek. A HLA I. és II. osztályú molekulák mellett a HLA III. osztályú molekulák is szerepet játszanak a transzplantált szövetekre adott immunválaszban. A HLA III. osztályú gének által kódolt fehérjék részt vesznek a gyulladásos válaszban, amely a transzplantátum kilökődéséhez vezethet.

5.4. Egyéb funkciók

A HLA III. osztályú molekulákat más biológiai folyamatokkal is kapcsolatba hozták, például az apoptózissal (programozott sejthalál) és az immunválasz szabályozásával. Egyes kutatások szerint bizonyos HLA III. osztályú allélok összefüggésbe hozhatók bizonyos betegségek, például az Alzheimer-kór és az autoimmun betegségek kialakulásának fokozott kockázatával.

6. HLA és autoimmun betegségek

6.1. A HLA és az autoimmun betegségek közötti kapcsolat

A HLA-molekulák öröklődnek, és bizonyos HLA-típusok kapcsolatban állnak autoimmun rendellenességekkel és más betegségekkel. A specifikus HLA-antigénekkel rendelkező embereknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki bizonyos autoimmun betegségek, például I. típusú cukorbetegség, Bechterew-kór, reumás ízületi gyulladás, cöliákia, szisztémás lupus erythematosus, myasthenia gravis, inklúziós test myositis, Sjögren-szindróma és narkolepszia.

6.2. Az autoimmun betegségek kialakulásának relatív kockázata

A különböző HLA-allélok más autoimmun betegségekkel hozhatók összefüggésbe, és e betegségek kialakulásának relatív kockázata a HLA-típustól függően változik. Például a HLA-B27 allél növeli a Bechterew-kór, a reaktív artritisz és az akut elülső uveitisz kialakulásának kockázatát. A HLA-DR2 allél a szisztémás lupus erythematosus kialakulásának fokozott kockázatával jár. A HLA-DR3 allél az autoimmun hepatitis, a primer Sjögren-szindróma és az I. típusú cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával jár.

6.3. HLA-típusmeghatározás a diagnózisban és a kezelésben

A HLA-típusmeghatározást az autoimmun betegségek diagnózisában és kezelésében használják eszközként. A HLA-típusmeghatározás például javította a cöliákia és az I. típusú cukorbetegség diagnózisát. A cöliákia esetében a HLA-típusmeghatározás az egyetlen hatékony eszköz a megkülönböztetésre az első

rizikónak kitett és nem kitett rokonok közötti különbségtételre még a néha visszafordíthatatlan tünetek megjelenése előtt.

6.4. HLA és a rák

A HLA-mediált betegségek a rák kialakulásának elősegítésében is szerepet játszanak. A gluténérzékeny enteropátia például az enteropátiához társuló T-sejtes limfóma fokozott gyakoriságával jár együtt, és a DR3-DQ2 homozigóták a legmagasabb kockázati csoportba tartoznak, a gluténérzékeny enteropátiához társuló T-sejtes limfómás esetek közel 80%-ával. A kóros sejtek célpontjai lehetnek az apoptózisnak, amelyről úgy gondolják, hogy számos rákos megbetegedést közvetít a diagnózis előtt.

7. HLA-típusmeghatározás

7.1. A HLA-típusmeghatározás jelentősége

A HLA-típusmeghatározás olyan laboratóriumi vizsgálat, amely meghatározza egy személy HLA-antigénjeit. A HLA-típusmeghatározás több okból is lényeges, például a szervátültetéshez szükséges donorok és recipiensek megfeleltetése, bizonyos betegségek kialakulásának kockázatának előrejelzése, valamint egyes autoimmun betegségek legjobb kezelésének meghatározása céljából.

7.2. A HLA-típusmeghatározás technikái

A HLA-típusmeghatározásnak számos technikája létezik, köztük a szerológiai módszerek, amelyek antitesteket használnak a HLA-antigének kimutatására a sejtek felszínén, és a molekuláris módszerek, amelyek PCR (polimeráz láncreakció) segítségével amplifikálják a HLA-géneket az elemzéshez. A PCR-alapú módszereket egyre szélesebb körben alkalmazzák a HLA-típusmeghatározásra, mivel nagyobb felbontóképességgel rendelkeznek, és képesek a ritka allélok kimutatására.

7.3. A HLA-típusmeghatározás korlátai

Fontossága ellenére a HLA-típusmeghatározásnak vannak korlátai. A HLA-rendszer erősen polimorf, ami azt jelenti, hogy minden egyes HLA-génhez számos allél létezik, ami kihívássá teszi a transzplantációhoz tökéletes egyezés azonosítását. Ezenkívül a HLA-típusmeghatározás költséges és időigényes lehet, és az eredmények értelmezése nehézkes lehet, különösen a ritka vagy új HLA-allélek esetében.

7.4. A HLA-típusmeghatározás új fejleményei

A HLA-típusmeghatározás új fejlesztései megkönnyítik a HLA-típusmeghatározás elvégzését és eredményeinek értelmezését. Az újgenerációs szekvenálás (NGS) olyan technika, amely egyetlen menetben nagy mennyiségű DNS-t képes szekvenálni, ami teljesebb és pontosabb HLA-típusosítási eredményeket tesz lehetővé. További előrelépések közé tartozik a HLA-típusosítás elemzéséhez használt továbbfejlesztett szoftver, amely segíthet a HLA-típusosítási eredmények értelmezésével kapcsolatos kihívások némelyikének leküzdésében.

8. Következtetés

A humán leukocita antigén (HLA) rendszer a 6. kromoszómán található gének komplexe, amelyek az immunrendszer szabályozásáért felelős sejtfelszíni fehérjéket kódolják. A HLA-rendszer döntő szerepet játszik a betegségek elleni védekezésben, mivel antigéneket mutat be a T-sejteknek, amelyek kritikus szerepet játszanak az idegen betolakodókra adott immunválaszban.

A HLA-gének erősen polimorfak, ami azt jelenti, hogy minden génnek sok különböző allélja van, ami lehetővé teszi az adaptív immunválasz finomhangolását. A HLA-gének mutációit összefüggésbe hozták olyan autoimmun betegségekkel, mint az I. típusú cukorbetegség és a cöliákia, és a transzplantáció kilökődésében is szerepet játszanak.

Az immunválaszban betöltött szerepük mellett a HLA antigének más biológiai folyamatokkal is összefüggésbe hozták őket, például a párválasztással és más emberek szagának érzékelésével.

A HLA-típusmeghatározás fontos laboratóriumi vizsgálat, amely meghatározza egy személy HLA-antigénjeit, ami döntő fontosságú a szervátültetéshez szükséges donorok és recipiensek összepárosításában, bizonyos betegségek kialakulásának kockázatának előrejelzésében, valamint egyes autoimmun betegségek esetében a legjobb kezelési mód kiválasztásában.

A HLA-rendszer az emberi immunrendszer kritikus összetevője. Működésének és a betegség elleni védekezésben betöltött szerepének megértése alapvető fontosságú a különböző betegségek új kezeléseinek és terápiáinak kifejlesztéséhez.